Bevezetés a búvárszivattyúkba

A búvárszivattyúk nélkülözhetetlen berendezések a mély kutakból történő vízkivételhez. Működés közben az egész egység víz alá kerül, hogy a talajvizet a felszínre pumpálja; a szivattyútest nem süllyedhet iszapba, és nem kerülhet ki a vízfelszín fölé, és a járókerék középpontja és a víz felszíne közötti távolságot 3 és 5 méter között kell tartani. Használják háztartási vízellátásra, vészhelyzeti bányavízelvezetésre, ipari hűtésre, mezőgazdasági öntözésre, tengervíz emelésre és hajóballaszt beállítására, valamint szökőkutak kialakítására. A melegvíz-búvárszivattyúkat melegvizes fürdőzésre és mély kutakból történő talajvíz-kinyerésre, valamint folyókat, tározókat és csatornákat érintő vízemelő projektekhez használják. Elsősorban mezőgazdasági öntözésre, valamint a hegyvidéki területeken élő emberek és állatállomány vízellátására használják; olyan alkalmazásokat is kiszolgálnak, mint a központi légkondicionáló hűtés, hőszivattyús és hidegszivattyús egységek, valamint városok, gyárak, vasutak, bányák és építkezések vízelvezetése. A speciálisan kifejlesztett modellekkel akár 146 fokos hőmérsékleten is stabil, hosszú távú szivattyúzás érhető el-. Általában az áramlási sebesség 5 és 650 m³/h között van, a magasság pedig 10 és 550 méter között van. A legfontosabb jellemzők közé tartozik a kompakt méret, a könnyű súly, a könnyű telepítés és áthelyezés, valamint az erős működési alkalmazkodóképesség.

A motor tömítési módja alapján a búvárszivattyúkat négy típusba sorolják: száraz, félig{0}}száraz, olajjal-töltött és nedves.